Fotó: Dumaszínház

Október 5-én újra megnyitotta kapuit a "Birminghami Showder Klub" melynek keretein belül Ács Fruzsi és Aranyosi Péter szórakoztatta a nagyérdeműt. Emlékezetes estét köszönhetünk Nekik, s a hajnali kelés ellenére Ács Fruzsi minden kérdésünkre készséggel válaszolt. 

Birminghamből Magyarul: Köszöntünk nálunk, Birminghamben. Ez az első külföldi fellépésed?

Ács Fruzsi: Az első olyan, ahová repülővel jöttem. Voltak előtte határ menti fellépéseim Szlovákiában és Aradon, de ez volt a legtávolabbi – és a legjobb!

BM: Megéri ennyit utazni egy fellépés miatt?

ÁF: Abszolút megéri! Bár amikor a fellépés napján reggel 4-kor csörgött az órám, voltak kétségeim, hogy egyáltalán túlélem-e a napot, de nagyon jól sikerült az előadás, és örültek nekünk az emberek, úgyhogy mindenképpen megérte a korai kelést.

BM: Hirtelen felindulásból léptél fel a ,,Magyarország, szereplek!”-en s sokat kellett tanulnod a szakmáról. Még tanulsz, vagy késznek érzed magad?

ÁF: Fokozatosan fejlődöm, hiszen abból tanulsz, ahogy a színpadon vagy. Az elején arra is kell figyelni, hogy érthető legyen a beszéded, aztán arra, hogy el is játszd, és ha ez megvan, akkor kell kialakítani egy stílust. Folyamatos tanulás ez a szakma.

BM: Visszanézed a régi önmagad és keresed a hibákat?

ÁF: Igen, mert ez is a tanuláshoz tartozik, de ha azt látom a felvételen, hogy valamit rögtönöztem éppen és jól sült el, akkor látom, hogy működött és újra felhasználom.

BM: Pár éve még járkálással vezetted le a fellépés előtti feszültséget. Még mindig szükséged van erre, vagy elmúlt a fellépéssel járó stressz?

ÁF: Már csak a fellépés előtti öt perc stresszes és izgalmas. A színpadra lépés után az első nevetésig kérdéses, mert rá kell érezni az estére és a közönségre. 

BM: Pszichológusként végeztél. Ugyan nem szereted ötvözni a fellépéseidet a pszichológiával, mégis felmerül a kérdés: tudod hasznosítani a pszichológiát a humorban?

ÁF: A pszichológia mindenben benne van, a humorban pláne, de a színpad nem arra való, hogy egy az egyben terápiát vezessek le, úgyhogy próbálom kerülni.

BM: Nehezebb dolgod volt sokadik generációs humoristaként, mint a Dumaszínház alapítóinak?

ÁF: Ezt nem tudnám megmondani. Az biztos, hogy amikor elindult a Showder Klub, nagyon hamar megismerték a kollégákat. Az újak közül mi vagyunk a legjobb pozícióban, mert minket gondozásba vettek, úgyhogy csak rajtunk múlt a fejlődésünk. Ha szeretted és csináltad, mindenben segítettek, de ennek ellenére nem könnyű betörni a humorba, pláne a köztudatba.

BM: Volt példaképed, mielőtt elkezdted ezt a szakmát?

ÁF: Voltak, akiket nagyon szerettem, de humorilag és technikailag Kőhalmi Zoltán áll hozzám legközelebb. Amióta bekerültem, azóta azokat is megismertem, akiket nem néztem azelőtt, és ha egy-egy kolléga humora nem is rímel rám, az előadásmód sok esetben magával tud ragadni.

BM: Önálló estben gondolkodsz?

ÁF: Majd mindenképpen szeretnék önálló estet, de az ilyet felszólításra nem lehet csinálni. Hinned kell magadban, másképp nem megy. Ha megvan a megfelelő anyag hozzá és meg tudom tölteni, mindenképpen csinálok egy önálló estet.

BM: Remélem, hogy legközelebb már a saját önálló esteddel láthatunk viszont. Nagyon köszönjük, hogy itt voltál!

„A szülőknek egy dolguk van: az elképzelhető legnagyobb pozitív elfogultsággal kell a saját gyerekükre tekinteniük. Az lát jól, aki szeret!”

2019. október 9-én, nyolcvannégy éves korában elhunyt Dr. Vekerdy Tamás pszichológus, író, újságíró, műfordító, egyetemi oktató.

Talán nincs olyan magyar anyuka, aki ne hallott volna Vekerdy Tamásról, az ország legismertebb gyermekpszichológusáról. Ez nem is csoda, hiszen rendszeresen publikált a Nők Lapjában, valamint több, mint 50 könyve jelent meg. Egyszerű, életszagú tanácsai anyák ezreinek segítenek eligazodni a gyereknevelés útvesztőjében.

Ő az, aki megérteti az anyákkal, hogy nem kell tökéletességre törekedni, hiszen az „elég jó anya” már elég jó. A gyereknek nem tökéletes anyára van szüksége, hanem hitelesre:

„Ki vagy te? Ez a gyerek fel nem tett kérdése, és a láthatatlan csápjaival, amik belém lógnak, letapogatja, hogy én ki vagyok. És vallhatok bármilyen szép elveket, ha az, amit mondok, ellentmondásban van azzal, amit letapogatott, akkor ezek kimondottan károsak.”

Ő az, aki ki meri mondani a Lélek dolgai c. könyvben, hogy a gyerek néha bizony fárasztó.

„A gyerek ugyanis fárasztó. Minden gyerek. Kiszívja a vérünket, lerágja a húsunkat… Ezért időnként meg kell szabadulni tőle.”

Ő az, aki azt mondja a munka után kimerült szülőnek, hogy nyugodtan írja meg a fáradt gyerek helyett a leckét, ha az amúgy csak szenved vele. A gyakorlásnak szerinte amúgy sincs semmi értelme, hisz az eminensnek nincs szüksége gyakorlásra, a gyengébb tanulón meg nem segít, sőt talán csak rosszul fogja begyakorolni. Ugyanakkor ő az, aki azt mondja, hogy ne vállaljuk át a felelősséget a gyerektől. Ha otthon felejti az olvasókönyvét, akkor otthon felejti. Ez a gyerek felelőssége, a következményeket is neki kell viselnie.

Ő az, aki felment minket a nem indokolt korai fejlesztés, majd a különórák hosszas sora alól, hisz a gyereknek nem erre van szüksége, hanem sok játékkal, mesével, dögönyözéssel, szeretgetéssel telt gyermekkora.

„Ez a jelenség – miszerint sok szülő már úgy küldi iskolába a gyerekét, hogy előtte megtanítja írni, olvasni, számolni – tényleg létezik. Már akkor is létezett, amikor a mi gyerekeink mentek iskolába – ennek ellenére eszünkbe sem jutott, hogy előzetesen tanítgassuk őket, és megtapasztaltuk, hogy emiatt egyikük sem került soha hátrányba. Ne engedjük már belekergetni magunkat abba, hogy ‘kizárólag a gyerek érdekében’ vesszük el tőle a gyerekkorát!”

Ő az, aki megnyugtat A belső szabadság c. könyvében, hogy a babázó fiú, a pisztollyal játszó kislány is normális. A játékban megjelenő agresszió is normális, nem kell tőle félteni a gyereket.

„Sok helyen mára neurotikus téma lett a játékpisztoly. – Ne vegyünk a kisfiúnak kardot, puskát, pisztolyt, mert ezzel agresszióra neveljük! (Sőt, van szülő, aki már azt sem szeretné, hogy a játékautók karambolozzanak…) Ez teljes tévedés! Agressziós késztetések minden gyerekben vannak, a játék pedig elaboráció, szublimáció, feldolgozás! Az agressziós késztetések levezetésének helyes módja. Nyugodtan lehet agressziót játszani; agressziót kivitelezni nem szabad. (Gyerekeim hajdan egy átlagos hétvégén legalább tizenkétszer lőttek le engem, és ha éppen elég jó erőben voltam, akkor abból ötször el is vágódtam. Aztán jött a ‘támasztó’ lövés – mármint, amitől feltámadtam.)”

Ő az, aki felhívja a figyelmet a játék, a mese fontosságára és a képernyő káros voltára.

„Aki minden nap hallgat mesét, 1,5 évvel előzheti meg iskolás korára fejlettségben a kortársait. A mese intenzív belső képeket hív elő a gyerekekben és bennük még óriási a képínség. Azonban, ahogy megjelenik egy külső kép számukra, azzal megszűnik a belső kép, ott már nincs feldolgozás. A képernyő a belső motivációt, kíváncsiságot, vállalkozási kedvet nagymértékben csökkenti. A képernyő pedig önmagában kiváltja a dopamin termelést, ilyenkor a gyereknek már nem kell semmi erőfeszítést tennie. Tehát azzal tesszük a legjobbat gyermekeinknek, ha minél többet mesélünk nekik, később pedig ők maguk olvasnak, ahelyett, hogy a kezükbe nyomnánk az okostelefont.”

Dr Vekerdy Tamás gyereknevelési irányelvei az országhatárokon túl is működnek, hiszen arra buzdítanak minket, hogy bízzunk magunkban és gyermekünkben, fogadjuk el őt olyannak, amilyen, hallgassunk az ösztöneinkre. Külföldön gyermekét nevelő anyaként egy gondolata mégis közelebb áll hozzám, mint az összes többi:

 „Márpedig az anyanyelv a szilárd, szuverén gondolkodás alapja. Mert nem úgy van, hogy először gondolkodik a gyerek, csak még nem tudja elmondani. Nem. Előbb beszél, és abból nő ki a gondolkodás. Minél gazdagabban beszél, annál gazdagabb a gondolkodás.”

Dr Vekerdy Tamástól búcsúzunk. Nyugodjon békében!

Szeptemberben egy hétvége alatt három helyszínen (Birmingham, Guildlford, Chester) mutatta be az Ametist Bábszínház a Mazsola és Tádé Bábelőadást, melyet összesen nagyjából 300 fő látott.

A bábszínészek kisbusszal érkeztek, hogy a díszletet és a kellékeket is magukkal tudják hozni, így az angliai magyar gyerekeknek a magyarországival megegyező előadásélményben volt részük. Látva a lelkes kis arcokat az előadás alatt, azt hiszem, megérte a négynapos utazás!

Vajon mi az oka annak, hogy Mazsola és Tádé a mai gyerekek körében is töretlen sikert arat? Az Ametist Bábszínház a darabot szinte kivétel nélkül telt ház előtt játssza.

Bálint Ágnest talán nem kell senkinek sem bemutatni. Művei között szerepel a Mazsola és Tádé, Kukori és Kotkoda, Frakk, a macskák réme, Mi újság a Futrinka utcában.

Mazsola és Tádé történetét az írónő lányai, Ágnes és Anna ihlették. Talán ebben rejlik a siker titka is, hiszen a testvérek csintalanságai és civódása állandó, így az egyszerű, hétköznapi történetekkel a 60-as, 70-es évek gyermeke ugyanúgy tudott azonosulni, mint korunk gyermeke. Ráadásul szülőként is jól esik visszautazni az időben, előhívni kedves emlékeinket, amiket a bábelőadás révén most gyermekeinkkel is meg tudunk osztani.

Az előadást a Társulat vezetője, Niklesz Ildikó nyitotta meg köszöntőjével. Szereplők: Mazsola, Manócska, Tádé, Egérke, Fülöpke, Varjú bácsi, kismadarak. Akik a kesztyűbábokat életre keltették: Niklesz Ildikó, S. Tóth Judit és Guba Tamás.

Írta: Bálint Ágnes

Bábszínpadra írta és rendezte: Szívós Károly /Blattner Géza- díjas, Kolibri Színház színésze, rendezője/

Bábokat tervezte: Bródy Vera

Zenéjét szerezte: Pivarnyik László

Az előadás Bródy Vera engedélyével és a Hofra Kft közvetítésével jött létre.

A Downton Abbey egy hat évadból álló széria, melynek még maga Erzsébet királynő is nagy rajongója. Most a sorozat sikerén felbuzdulva, filmet is készítettek az arisztokraták és szolgáik kalandjaiból.

Az ikonikus épület, ami az epizódok során megjelenik, a valóságban is létezik, mégpedig a West Berkshire-i Newburyban. A Highclere Castle-t a mai napig is lakják, a Carnavon család birtokában áll 1679 óta. Ugyan a kastély hatalmas, a forgatás szempontjából mégsem volt alkalmas mindenre, így a szolgák helyiségeihez sem, ezért egy londoni stúdióban építették fel azokat a helyszíneket, ahol a szolgák serénykednek. Hálószobából rengeteg van a kastélyban, de csak egyet használtak minden egyes hálószobás jelenetre, így rengetegszer át kellett rendezni a díszletet, hogy a megfelelő szereplő szobájaként funkcionáljon. A díszlettervező egy interjúban fel is hívta a figyelmet arra, hogy ha jól megnézzük, a kilátás minden egyes szobából ugyanaz.

Az Edith-et játszó Laura Carmichael a sorozat kezdete előtt egy háziorvosi rendelőben dolgozott recepciósként, sőt, elsőre el sem akarta fogadni a szerepet, ám az ügynökre rábeszélte, hisz még ha kicsi szerep is, csak jobb feltűnni egy sorozatban, mint egy háziorvosi rendelőben dekkolni!

Az özvegy grófnét alakító Maggie Smith így emlékezett vissza a sorozatra: ,,már miért nézném?! Mindig azokat a dolgokat keresném, amiket másképp csinálnék”.

Az egészestés film 123 perces, s azt láthatjuk benne, hogyan zajlik egy királyi látogatás a kastélyban. A vizit mindenki életére más hatással van, hisz a királyi család saját személyzettel érkezik, ami igencsak bezavar a kastély állandó dolgozóinak életébe. Az özvegy grófné számára is tartogat meglepetéseket ez a különleges találkozás, hiszen rég nem látott ismerőssel fut össze a királyné rokonságából.

E látogatásnak mai fejjel nehezen átérezhető a jelentősége, ám a 20. században V. György király ténylegesen legendássá vált, mert ő volt az, aki megmentette a királyságot attól, hogy több más nemzethez hasonlóan megbukjon.

V. György és felesége egyébként 1912-ben valójában megszálltak egy kastélyban, mégpedig a yorkshire-i Wentworth Woodhouse nevűben, ahol Fitzwilliam gróf látta őket vendégül. E nemesi kúria elég nagy volt ahhoz, hogy a királyi pár és kísérete méltó vendéglátásban részesülhessen.

Wentworth Woodhouse, ahol a király pár is megszállt 1912-ben

A film díszlete és látványvilága csodálatos, épp úgy, ahogy a sorozatban megszokhattuk. A ruhák sem változtak, és a film is a megszokott tempóban halad, bár kevésbé drámai, és több romantika van benne, mint amit a szériában láthattunk.

Annak ajánljuk, aki kíváncsian nézi az angol arisztokraták életét, s annak, aki egy Downton Abbey rajongót kísér el. Egyikőjük sem fog csalódni, sőt, a Downton rajongók sem!

Értékelés:

Downton-rajongó nézőnk: 9

Downtont nem ismerő nézőnk: 8

És íme a kedvcsináló trailer:

A Birminghami Magyar Tanoda és Kulturális Központ igazgatójaként üdvözöllek a Birminghamből Magyarul blogon!

A tanodában évek óta azon dolgozunk, hogy egy összetartó magyar közösséget hozzunk létre Közép-Angliában. Ennek a munkának a kulisszatitkaiba tekinthetsz bele a blogon. Olvashatsz kulturális és szórakoztató programokról, a hétköznapok kihívásairól, a kétnyelvű gyerekek nevelésével járó nehézségekről. Mindenről, ami minket magyarként érdekelhet. Emberek, helyek, történetek: magyar élet angol környezetben.