Fotó: Dumaszínház
Október 5-én újra megnyitotta kapuit a "Birminghami Showder Klub" melynek keretein belül Ács Fruzsi és Aranyosi Péter szórakoztatta a nagyérdeműt. Emlékezetes estét köszönhetünk Nekik, s a hajnali kelés ellenére Ács Fruzsi minden kérdésünkre készséggel válaszolt.
Birminghamből Magyarul: Köszöntünk nálunk, Birminghamben. Ez az első külföldi fellépésed?
Ács Fruzsi: Az első olyan, ahová repülővel jöttem. Voltak előtte határ menti fellépéseim Szlovákiában és Aradon, de ez volt a legtávolabbi – és a legjobb!
BM: Megéri ennyit utazni egy fellépés miatt?
ÁF: Abszolút megéri! Bár amikor a fellépés napján reggel 4-kor csörgött az órám, voltak kétségeim, hogy egyáltalán túlélem-e a napot, de nagyon jól sikerült az előadás, és örültek nekünk az emberek, úgyhogy mindenképpen megérte a korai kelést.
BM: Hirtelen felindulásból léptél fel a ,,Magyarország, szereplek!”-en s sokat kellett tanulnod a szakmáról. Még tanulsz, vagy késznek érzed magad?
ÁF: Fokozatosan fejlődöm, hiszen abból tanulsz, ahogy a színpadon vagy. Az elején arra is kell figyelni, hogy érthető legyen a beszéded, aztán arra, hogy el is játszd, és ha ez megvan, akkor kell kialakítani egy stílust. Folyamatos tanulás ez a szakma.
BM: Visszanézed a régi önmagad és keresed a hibákat?
ÁF: Igen, mert ez is a tanuláshoz tartozik, de ha azt látom a felvételen, hogy valamit rögtönöztem éppen és jól sült el, akkor látom, hogy működött és újra felhasználom.
BM: Pár éve még járkálással vezetted le a fellépés előtti feszültséget. Még mindig szükséged van erre, vagy elmúlt a fellépéssel járó stressz?
ÁF: Már csak a fellépés előtti öt perc stresszes és izgalmas. A színpadra lépés után az első nevetésig kérdéses, mert rá kell érezni az estére és a közönségre.
BM: Pszichológusként végeztél. Ugyan nem szereted ötvözni a fellépéseidet a pszichológiával, mégis felmerül a kérdés: tudod hasznosítani a pszichológiát a humorban?
ÁF: A pszichológia mindenben benne van, a humorban pláne, de a színpad nem arra való, hogy egy az egyben terápiát vezessek le, úgyhogy próbálom kerülni.
BM: Nehezebb dolgod volt sokadik generációs humoristaként, mint a Dumaszínház alapítóinak?
ÁF: Ezt nem tudnám megmondani. Az biztos, hogy amikor elindult a Showder Klub, nagyon hamar megismerték a kollégákat. Az újak közül mi vagyunk a legjobb pozícióban, mert minket gondozásba vettek, úgyhogy csak rajtunk múlt a fejlődésünk. Ha szeretted és csináltad, mindenben segítettek, de ennek ellenére nem könnyű betörni a humorba, pláne a köztudatba.
BM: Volt példaképed, mielőtt elkezdted ezt a szakmát?
ÁF: Voltak, akiket nagyon szerettem, de humorilag és technikailag Kőhalmi Zoltán áll hozzám legközelebb. Amióta bekerültem, azóta azokat is megismertem, akiket nem néztem azelőtt, és ha egy-egy kolléga humora nem is rímel rám, az előadásmód sok esetben magával tud ragadni.
BM: Önálló estben gondolkodsz?
ÁF: Majd mindenképpen szeretnék önálló estet, de az ilyet felszólításra nem lehet csinálni. Hinned kell magadban, másképp nem megy. Ha megvan a megfelelő anyag hozzá és meg tudom tölteni, mindenképpen csinálok egy önálló estet.
BM: Remélem, hogy legközelebb már a saját önálló esteddel láthatunk viszont. Nagyon köszönjük, hogy itt voltál!
