Ahogy a Jóbarátok egy epizódjában Rachel is mondja: ,,irtó ciki dolgokat esznek az angolok”. Ezzel nem lehet vitatkozni, de azért karácsonykor ők is kitesznek magukért mind a gasztronómia, mind a dekoráció tekintetében.

A középkorban a karácsonyi asztalon még hattyút és pávát is tálaltak, mely a viktóriai időkre sült libává és pulykává módosult. Akkoriban elterjedt volt Londonban az úgynevezett Goose Club – Liba Klub – mely leginkább a középosztály dolgozói közt volt népszerű: már hónapokkal karácsony előtt kezdtek részleteket fizetni, hogy a legjobb libákat kapják meg az ünnepre. Ezeket a libákat egészen Norfolkból sétáltatták a londoni piacra úgy, hogy kis csizmát húztak a lábukra, hogy ne koszolódjanak be.

Ha leülünk egy angol család karácsonyi asztalához, előételnek leginkább garnélarákot és füstölt lazacot várhatunk. A főétel sült pulyka, ami minél nagyobb, annál jobb. Sült-vagy párolt zöldségekkel tálalják, és gravyt kínálnak hozzá, ami egy húsléből készült sűrű szósz. Két szerencsés általában eltörheti a pulyka Y alakú ,,kívánságcsontját”, s annak a kívánsága teljesül, akinél a nagyobb darab marad.

Nagyon népszerűek ezen kívül a különböző húsos piték, ez például disznó-és pulykahússal van töltve, benne édes-savanykás áfonyaszósszal:

Ezt a fogást a karácsonyi puding követi, telis-tele aszalt gyümölcsökkel, és különböző karácsonyi fűszerekkel, kísérőnek pedig brandyt szolgálnak fel hozzá. Elterjedt továbbá a mince pie nevezetű aprósütemény. Ezen édesség története a 17. században kezdődött, és sikere a mai napig töretlen. Ugyan a babona szerint ha a töltelék otthon készül, szerencse áll a házhoz, inkább boltban veszik meg az emberek. Habár eredetileg apró húsos pite volt, ma már mazsola, alma, és csonthéjasok kerülnek a pitetésztába. E kis fészket formázó sütemény a kis Jézus jászlát hivatott szimbolizálni, ám mára az ellipszis alak feledésbe merült, és köralakú süteményekkel lehet találkozni.

Számos karácsonyi szokás van, mely Angliához kötődik, ilyen például a karácsonyi képeslap küldése, és a karácsonyi dalok éneklése is. A karácsonyi daloknak igen régi hagyománya van, eredetileg külön erre szakosodott énekcsoportok járták a falvakat, hogy dalaikkal szórakoztassák az ünnepekre hangolódó közönséget. Az alábbi is ilyen karácsonyi ének:

A karácsonyi asztal további jellegzetes eleme az úgynevezett ,,christmas cracker”, amit egészen véletlenül talált fel Tom Smith egy 1847-es karácsonynál. A cracker egy keményebb papírból készült cső, amit kétolalról megfognak, maguk felé húznak, s így a cső szétesik, és a benne lévő ajándékot nyerheti meg az egyik fél. Ezek nem nagy ajándékok, csak lufik, dobókockák, papírkoronák.

Na de mi a helyzet a fagyönggyel és a magyallal?

A fagyöngy igen különleges növény, Cliff Richard és Ringo Starr is megénekelte karácsonyi dalában. Az ős-angolok szent növényként tekintettek a fagyöngyre, hisz ha fagyöngyöt láttak, békességet vártak. A házaknál, amit fagyöngy díszített, biztosra lehetett venni, hogy szívesen látják a vendéget legyen az ismerős, vagy ismeretlen, továbbá a harcostársak, akik fagyöngy alá kerültek, nem harcolhattak tovább. A kelták szerint a növény csodálatos gyógyhatással bírt különféle nyavalyákra, de akár mérgezés ellen, és termékenység fokozására is jó volt, ahogy a szellemek elűzésére is.

A magyalnak is misztikus szerepe volt régebben: a hajadon nők tettek az ágyukba egy magyal-ágat, így űzve el a szellemeket és a démonokat, hiszen karácsony környékén különösen aktívnak tartották a másvilági szellemeket.

Az angolok tehát bármilyen különcnek is tűnnek néha, megvannak a maga hagyományaik ételek terén, és babonákért sem kell a szomszédba menniük.