Szabó-Papp Zsuzsi. Szerény, kedves, mosolygós. Debrecenből indult, fest, fotóz és kiállít Birminghamben, ahol 2012 novembere óta él.

Biológia szakon végeztél Debrecenben. Most a kiállításod kapcsán beszélgetünk Birminghamben. Itt kint kezdtél el festeni?

Igen, mikrobiológia specializációval – ezért a területért is dobog a szívem. Egész gyerekkoromban rajzoltam. Debrecenben a Medgyessy Körbe jártam, ott művészektől tanultam rajzolni, szénnel, ceruzával és más  technikákat is. A középiskola után felvételiztem az Iparművészetire, de nem vettek fel és ezt akkora kudarcként éltem meg, hogy körülbelül tíz évig semmit nem vettem a kezembe. Aztán már itt dolgoztam Angliában, amikor jött egy csúnya ideggyulladás a gerincemben és pár hónapig nem tudtam használni a jobb kezem - egyébként balkezes vagyok. Akkor, hogy kitöltsem az időmet, és hogy ne őrüljek meg, kezdtem el újra festeni.

Nem könnyű rólad információt találni a világhálón. Tudatos a rejtőzködés?

Annyira nem vagyok naprakész. Nem is igazán nekem való. De most már szembesültem vele, hogy muszáj lesz időt fordítanom erre, ez sajnos vagy szerencsére már a 21. század és elkerülhetetlen. Most már terveznem kell, hiszen ilyen formán terjed leginkább az információ, így ismerhet meg minél több ember.

Hogyan szerveződnek a kiállítások, hol láthattak már eddig?

Köszönöm az Anchor Gallery-nek aminek tagja vagyok, mert ők adtak most lehetőséget arra, hogy kiállíthassak idén márciusban és most, itt Birminghamben. Még a „galériás kapcsolat” előtt volt már itt is kiállításom, tavaly ősszel Londonban, valamint Budapesten és Debrecenben is láthatták már a képeimet.

Hogyan kerültél be ebbe a csapatba?

Ez is nagyon furcsa, nagyon fogsz nevetni. A fodrászom mesélte, hogy nyit egy kávézót, és mivel szereti a művészeteket, rátalált a Rachel Mayfield által vezetett Anchor Gallery-re, akiket azzal bízott meg, hogy képeket állítsanak ki a helyen. Szerette volna, hogy időről-időre cserélődjenek a képek és ez a galéria éppen ezt ajánlotta, így hónapról-hónapra más művészek munkáját állítják ki. Ő hívta fel a figyelmem rá, hogy van ez a lehetőség, én pedig felvettem velük a kapcsolatot és azóta velük vagyok. Ha nincs az embernek kiforrott köre, akkor biztos vagyok benne, hogy így működnek leginkább a dolgok, véletlenek sorozatával jutunk tovább.

A bánat? Egy nagy óceán (2019) 
Akvarell és akril papíron

Most is tanulsz valahol, valakitől?

Pont most akarok különböző nyomtatási technikákat – Print making – tanulni. Most ősszel nem indították el a kurzust, mert kevesen voltunk, de most november 2-án elindul, így ezt fogom tanulni. Ezek különböző technikák, amiket művészeti iskolában a Medgyessy Kört leszámítva nem tanultam. Ugyan középiskolában jártam szakkörökre, ahol agyagoztam, rajzoltam, bekapcsolódtam mindenbe, amibe lehetett, de ezeket a technikákat nem tanultam, pedig nagyon érdekel. Nagyon szeretek tanulni, szerintem ez egyfajta mánia, ahogy lehetőségem van, mindig keresek valamit.

A képeidet milyen technikával készíted?

A képeim főleg akrilképek, illetve idén és tavaly év végén elég sok akvarell kép is készült. Nagy felfedezésem a kevert technika, és mindenféle festéket használva is készült pár képem, üvegre és papírra is. Szeretek kísérletezni, hogy például a kerámiafesték és az üvegfesték összekeverve milyen reakcióba lép, hogyan reagálnak egymásra. Nagyon jó látni, hogy mi sül ki belőle.

Esti rigó (2019) 
Tintaceruza papíron

Elképesztő színeket használsz!

Kevergetem, kevergetem, keresgetem. Még 2015-ben Budapesten voltam az Art Expón kiállítani, és a megnyitó után egy ismeretlen kolléga jött oda hozzám. Megkérdezte, mióta festek, és érdeklődött a színeim felől. Azt mondta, hogy állt, hallgatta a megnyitót, látta a sok érdekes festményt, de valamiért az én színeimhez húzta a szíve. Rendkívül jólesett.

Vadszőlő (2019) 
Akril papíron

Mikor tudsz időt szakítani a festésre?

Próbálok időt kicsikarni magamból hogy fessek. Ez a mostani kiállítás három hét alatt készült el rövid határidővel, viszont a témát én találtam ki. Volt egy-két kép, ami már készen volt, de a nagy részük erre a kiállításra készült. Az én ötletem volt, hogy mi lenne hogyha magyar verseket mutatnánk meg, de valójában nekem megtiszteltetés, hogy illusztrálhatom ezeket a verseket.

Be tudod fejezni a képeidet? Nem akarsz rajtuk folyton tökéletesíteni?

A mai napig nagyon furcsa az az érzés, amikor úgy gondolom, hogy egy kép készen van. Mindig van valami, amit máshogy kellene, habár amire én törekszem, az az, hogy minél letisztultabb legyen egy kép. Lehet, hogy ez mostanában eléggé unalmasnak hangzik, hisz mindenben a csillogást keresik az emberek, a harsányabb dolgokat, viszont úgy érzem, hogy annyira szükségünk lenne nekünk, embereknek egy kis nyugalomra.

Elbocsátó Szép üzenet (2018) 
Akril vásznon

Hogyan dolgozod fel a kritikákat?

A véleményeket illetve kritikákat nagyon szívesen fogadom, akár pozitív, akár negatív. Minden érdekel arról, amit az emberek a képeimről gondolnak, de ez nem változtat azon, ahogy én gondolkodom róluk. 

Mennyire vagy képes megválni az alkotásaidtól, be tudod árazni őket?

Megválni tőlük borzasztóan nehéz nekem! Nagyon-nagyon nehéz, rendes búcsúzkodás van. Mondok egy példát. A megnyitón az egyik hölgy – aki egyébként író – odajött hozzám és mondta, hogy az egyik képem nagyon megtetszett neki és annyira megragadta, hogy hetek óta először, ott a helyszínen elkezdett írni. Azt mondta, annyira inspirálja ez a kép, hogy szeretné megvenni, és bármilyen árat mondok, mindenképp megveszi. Teljesen lefagytam. Ennél nagyobb ajándékot, hogy egy másik művészt inspirálhatok! Nem tudtam milyen összeget mondjak, így egy nagyon jelképes, nevetséges árat mondtam rá, mert valójában ingyen akartam odaadni neki, de ragaszkodott hozzá hogy mondjak valamit.

Mik a terveid mostanában?

Közeljövőben van egy lehetőség, ami nagyon érdekel, és szeretnék élni vele. December-január környékén lesz egy fotókiállítás Birminghamről. Nagyon alapszinten ugyan, de imádok fotókat készíteni, és ha a kurzussal jól boldogulok, szeretnék minél több technikát kipróbálni és megnézni, mit tudok ebből kihozni. Az biztos és a tapasztalataim azt mutatják, hogy az akril megmarad, és nagyon élveztem most a vízfestékkel, a tintával és a kevert technikával is dolgozni, de lehet, hogy most ezeket kicsit lerakom és jöhet egy kis fotó, vagy egy kis szitanyomás. Még keresem az utam. (Azóta kiderült, Zsuzsi néhány képével ott lesz a kiállításon és bemutathatja, hogy ő hogyan látja Birminghamet - a szerk.)

Azt már tudod, hogy a képekből mikor lesz esetleg jövőre kiállítás, van tervben ilyesmi?

Legközelebb egy poszterkiállítás lesz jövő tavasszal. Egymásról, mint művészek készítettünk egy-egy képet, de például rólam az egyik író alkotótársam egy verset írt. Ezek nyílt terepen, például hirdetőtáblákon lesznek majd láthatóak a város különböző pontjain. Ez egy nagyon érdekes és izgalmas vállalkozás, és fantasztikus dolog nekem, hogy köztéren lesznek láthatóak az alkotásaink. Reményeim szerint március-április körül valószínűleg megint lesz lehetőségem arra, hogy kiállítsak.

A kiállítás november 4-ig megtekinthető: The Warehouse Cafe 54-57 Allison Street Birmingham B5 5TH

Mint a tenger (2019) 
Akvarell és tinta papíron